Zsille Gábor

– költő, műfordító, polonista, szerkesztő.
1972-ben született Budapesten. 2008-tól a Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke. 2014 óta a Magyar Napló folyóirat versrovatának szerkesztője. 2015-től szerkeszti Az év versei című antológiasorozatot. Hét verseskönyv és három tanulmánykötet szerzője. Műfordítóként huszonnégy könyve jelent meg lengyel, illetve angol művekből.
Legjelentősebb szakmai díjai: József Attila-díj, Tóth Árpád Műfordítói Díj, Hieronymus-díj, a Lengyel Köztársaság Lovagkeresztje.
2000–2004 között Krakkóban élt, jelenleg Budapesten lakik.

SÍR-SIRATÓ

A halálozás számadat:
nem lesz hegyoldal, nem lesz domb,
temetések nélkül marad
Farkasrét, Miskolc, Esztergom.

Százezrekért, milliókért
nem vásárolnak sírhelyet,
másra költik a gyarló bért
egy díszes koporsó helyett.

Ipartelep, lakóparkok,
ameddig a szemünk ellát,
szétszóratnak mind az aggok,
nem lesznek friss sírparcellák,

füst telíti a levegőt,
ez van ma, és ez jön holnap,
nem lesznek árnyas temetők,
hol sírjaink domborulnak,

otthon majd a tévé alatt
a hamvaknak lesz egy kis polc,
temetések nélkül marad
Farkasrét, Esztergom, Miskolc.

Csak hamvasztás lesz, csak urna
– a halálozás számadat –,
mintha a felhőkből hullna
a néma hamuáradat,

s hever körben diribdarab
hantolatlan az ordas lét,
szertartások nélkül marad
Esztergom, Miskolc, Farkasrét.

LEGSZEBB VERSEM
                          „A legszebb vers még hátra van.”
                          (Petőfi Sándor)

A legszebb vers még hátravan,
a legszebb vers még érkezik,
csak jussak el, hogy megírjam,
a kertem végi fészerig.

Mert nem a tágas nappali
szüli a legszebbik verset,
felszerelt konyhám nem termel,
csak félkész művet, csak nyerset.

Nem a szalonok fényében
keringenek a nagy versek,
nem a fotel lágy ölében
fogannak, s öltenek testet,

hanem a kert bűvkörében,
üzenetet kapva tőle,
hanem a kert szegletében,
a fészer falának dőlve...

Ám van egy aprócska szeplő
– szólok magamra félszegen –:
az a helyzet, hogy nincs nekem,
nincs is kertvégi fészerem,

sőt, még az is csak vágyálom,
hogy egy kertecském lehessen...
Ez az oka, csak ez, hogy még
nincsen kész a legszebb versem.
©Fotó: Czimbal Gyula