Rónai Balázs Zoltán

– költő, író.
1970-ben született Orosházán. A Veranda Művészeti Csoport alapítótagja, jelenleg az Országút művészeti és közéleti magazin szépirodalmi szerkesztője. Önálló kötetei: A Dezorient expressz, versek (Orpheusz, 2007), Das Licht hinter deiner Stirn, versképregények Jakatics-Szabó Veronika rajzaival, ford. Széll Zsófia (Hochroth, Berlin 2012), Urbánus poémák, versképregények Jakatics-Szabó Veronika képeivel (Orpheusz, 2012), A Vascsöves Atya legendáriuma, novellák (Irodalmi Jelen Könyvek, 2021), Világharang, versek (Orpheusz, 2022).

Hol-sírjaink

Hol sírjaink domborulnak,
ott leszek, pont úgy mint mások,
ha kinézek a föld alól,
talán épp egy gyíkra látok,

talán egy repülő húz el,
mint drága papíron vízjel,
úgy lesz a nagy kéklő égen,
de olyan lesz épp, mint régen

az ég.

Hol sírjaink domborulnak,
ünnepekkor koszorúzunk,
vagy beszántják a szomszédok,
amíg otthon zeng a lózung.

Persze, pálcát nem török már
hol-sírjaink rejtekében –
úgy lett, ahogy lett, és úgy lesz...
S mégis olyan lesz, mint régen

az ég.

Segesvár

Ilyen közelről bogarat
nem láttam még sohasem:
milyen idegen, fura lény...
S hogy nem törődik velem!

Engem se’ érdekelne, de
már az arcom nem tudom
elfordítani, csak fekszek
a fűben és bámulom.

Jó nagy így, egy centiről és
milyen szőrös a levél,
amin mászik ügyetlenül
föl, a messzi ég felé.

A hatalmas, kéklő fényhez!
Elvihetne engem is.
Majd a szárnyát megrezgeti,
s eltünök, ha eltünik.

(Ezt a pikát a hátamban
Nem kívántam, Istenem.
Innen már nem lehet nyerni,
hagyom is tán, azt hiszem...

Gyanús nekem, hogy haldoklom:
mert már nem fáj a sebem,
és olyan nyugalom szállt rám,
mint korábban még sosem.)