Oláh András

– költő, író, drámaíró.
1959-ben született Hajdúnánáson. Diplomáit Debrecenben (KLTE) és Nyíregyházán (BGYTF) szerezte. A Partium irodalmi folyóirat főszerkesztője. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak.
Utolsó verseskötete Fagypont alatt címmel a Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg 2020-ban.
Legjelentősebb szakmai díjai: Illyés Gyula-, Ady Endre- és Ratkó József-díj, valamint Quasimodo-különdíj.
Mátészalkán él.

nincs adat

cigány a holdvilág
megzakkant az idő
elhervadt hóvirág
szirma a szemfedő

patanyom – halott föld –
emlék gyúl tűz helyett
minden perc összenőtt
sírod is elveszett

megfáradt angyal ül
Koltón egy fűz alatt
vacogást szül a csend
szívedben heg maradt

múltunk is szétázott
– nincs többé kegyelem –
két szóval álcázod:
szabadság szerelem

megsárgult irkalap
csontrészeg félelem
hiányról nincs adat
fogoly vagy – névtelen –

ellopott szemfedőt
kínál az alkonyat
Isten a rendező
– megőrzi titkodat

foltozott múlt
                          Petőfi utolsó verse

depressziót szül az átok
téboly lettem – keresztfátok –
gyáva mondat – szégyen éget –
befoltozott múlt ver éket

dzsidáikkal fölszögeznek
minden emlék vízköves lett
megtagadnak – ez a bérem –
súlyunk nem szavakkal mérem

könnytelen szem szívtelen test
tetszhalott vagy – elfelednek –
vérmezőnyi csönd hord láncot
lángot szülnek ránk a rácsok

lélektelen murvás árok
partja szélén varjú károg
hazugság vagy – kín és átok –
érted is magamnak fájok

elárultak – nincs ki féltsen –
vakon megyünk kéz a kézben
rekedt hangú harang kondul
Krisztus szíve ver bolondul

hol sírjaink domborulnak
visszabontják otthonunkat
könnytelen szem szívtelen test
keresztfádat sem leled meg

[egy gondola vár engemet]

egy gondola vár engemet
a sors lám végre rám nevet
szerelmet kínál – úgy hiszem –
kígyózva ringó sejtelem
egy kihívó s kacér szűzi test
ágyban párnák közt fűzni kezd
velencei tükör az ágy felett
az „örökké tiéd” itt átmenet
ilyen halált adj Istenem
ilyen halált adj énnekem
igric legyek és trubadúr
s ha életem bealkonyul
ott essem el én
hol fogytán az erény
– tudom: régen a líra volt a tét
s ez csípte is sok dzsigoló szemét
hoztak portékát színeset
amit a tenger csak partra vet
kínálták őket ingyen is
s elérték hogy már mindenik
nő műszakra vár
s ezt elharsogták
elharsogták kelettől nyugatig
és jönnek a felajzott Bugattik
ellep mindent az euro-szemét
és nem maradt utánuk más egyéb
csak holmi unalmas posztmodern zörej
ami nap mint nap újra ránk lövell
kancsal ragyogásba zárt
selejtes világbazárt
s a Szent Márk téri angyalok
szemében csalfa fény ragyog
ők gyűjtik be az elszórt álmokat
hogy a közös bűnt kövesse kárhozat
s ha sóvárogva végre ránk talál
megadja magát nékünk a halál