Kürti László

– költő, szerkesztő, tanár.
1976-ban született Vásárosnaményban. Filozófusként végzett a Debreceni Egyetemen. A Vörös Postakocsi és a Partium szerkesztője, a Fiatal Írók Szövetségének, a József Attila Körnek, a Szépírók Társaságának, a Magyar Írószövetségnek tagja. Hét verseskötete jelent meg magyarul, illetve szerb, román, albán nyelven is jelentek meg kötetei.
Mátészalkán él.

zónázó

zónajeggyel jöttem pestre,
a tegnapi jányt keresve.
leszálltam a nyugatinál,
hol egy csöves sörrel kínált.

nem kell a világos söröd,
csak az a jány, csak a vörös!
vagyis inkább sötétbarna,
vele kezdtünk egy új dalba.

nem is dal volt, csak egy refrén,
azt dúdoltuk sínek mentén.
gyrost ettünk sült pitába,
s ő rágyújtott a pipámra.

vagyis hát csak gyújtott volna,
ha nem lett vón’ begomolva.
míg a refrént ismételtük,
gyrosunkat nyeldekeltük.

jaj, a jánykát, azt keresem,
valaki mondja meg nekem,
mégis merre, hon’ találom,
hiába hívom a számom.

hogy is híjják? budai csaj,
sínek mentén nagy a ricsaj.
egy dallal még adós nekem,
helyben asszonyommá teszem!

kórházi panasz

tartja maga még a vizet?
SZTK-n is maga fizet!
se vizitdíj, se látomás,
hólyagunkon nagy a nyomás.

csendben voltunk mostanáig,
ígérgethetnek már bármit,
vigyék innen ezt a dilit,
kiborítom most a bilit!

egész éjjel ordítozott,
míg tőlem xanaxot lopott!
nem bánom, hogy pártemberük,
hátrébb vagyunk itt is velük!

a magyarok istenére,
gulyást hozzanak ebédre!
elég volt a szójababból,
ordítozó fajankókból!

elég volt a katéterből,
sorsunk úgyis, majdcsak eldől!
elég volt, hogy kanült hordunk,
oldják, mert kereket oldunk!

a magyarok istenére,
esküszünk a nővérkére!
töltsék be előbb a vágyat,
aztán kérjük az ágytálat.