Iancu Laura

– költő, néprajzkutató.
1978-ban született a moldvai Magyarfaluban. Kilenc vers- és több prózakötete, drámája, regénye jelent meg. A moldvai magyarság vallásosságát és egyháztörténetét kutatja. A Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Legjelentősebb szakmai díjai: József Attila-díj, Jankó János-díj.
Velencén él.

Alvó szívvel

lépni a kapu felé
             szemérmesen
mintha kicsi lányka
tanulna táncolni
elindulok megérkezem
             ennyi
ennyi volt a tánc
             s a távolság
innen tőlem oda hozzád
tanultam még varázsigéket
külön a távozásodra
kettőt a csontmaró búra
s a vadhírre ráolvasva
Rágyújtottam a pipára...
lát a szemem hogyne látna
félig világos még az ég
a hazatérőket várják haza
az én kapum nagy bazalthegy
sasmadár nem fészkel rajta
emberkéz nem nyitogatja

Kétkezes exorcizmus

Milyen furcsa álmom volt az éjjel!
Angyal nem jár ily nagy sötétséggel.
Mit nem lelünk meg ébren a világon:
Te is, én is: békében és szabadon.
Merengve nézem a sötétkék eget,
Suhognak a vizek, a szél ébred,
S még benne virít az egész kikelet.
Most, most kéne egyként kiáltani:
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
Kárhozató! Oka minden rossznak,
Nincs rád szüksége a világnak.
Kárhozató! Oka minden rossznak,
Nincs rád szüksége a világnak.
Most, most kéne kormányt váltani a bárkán,
Majd égi való jön az álmak után.