Fecske Csaba

– József Attila-díjas költő, publicista, meseíró.
1948-ban született Szögligeten. Évekig volt az Észak-Magyarország jegyzetírója, szerkesztette az Új Észak gyermekrovatát. Szerkesztője volt az Új Holnap irodalmi folyóiratnak, vezetője az Új Holnap Stúdiónak, mely fiatal pályakezdő irodalmárokkal foglalkozott.
Első kötete 1978-ban látott napvilágot a Magvető Kiadónál, Arcok holdudvara címmel, azóta több mint harminc kötete jelent meg: versek, mesék, gyermekversek. Mintegy másfélszáz antológiában szerepeltek művei. Számos írása szerepel általános iskolai tankönyvekben. Versei jelentek meg románul, oroszul, litvánul, spanyolul, olaszul, cigány nyelven. Irodalmi folyóiratok rendszeres szereplője.
Legutóbbi kötete: Árnyűző élet, versek (Magyar Napló, 2020).
Arnóton él.

A költő pipája

Rágyújtottam a pipára,
ez lett a szerelem ára,
füstje lenge, mint a lélek,
pöfékelek amíg élek.

Amint a konyhába lépek,
szép lyánnyal mosolyt cserélek.
Mosoly után jön a csók is,
attól föléled a hó’tt is.

A lyány derekát ölelem,
nekem való a szerelem.
Jó ez az édes gyötrelem,
nem t’om mi történik velem.

Szívem izzik, mint a parázs,
szép szempár hevíti, mi más!
Szűz ajak tapasztja számat,
elhajítom hát pipámat.

A másik Alföld

Mit nekem te lapos hasú
hortobágyi róna!
Tán csodállak, ámde… mégse,
nem tehetek róla.
Ellátok, ameddig szem ellát
messzelátó nélkül,
s a föld csókot vált az éggel,
hogy az belekékül.
Le is út, fel is út,
sehol egy alagút.
Láttam szürkemarhát,
egy tehén alakút,
hátul volt a farka,
elől meg a szarva,
szinte azt üzente,
hogy le vagyok(…) ejtve.
A képernyő vibrál?
Nem, csak a délibáb,
szórakozhatnak majd
a birkák legalább.
Egy hetyke zsombékon
kelepel a gólya,
pöttöm kisbabáknak
szállítmányozója.
©Fotó: Vass Tibor