Farkas Wellmann Éva

– József Attila-díjas költő.
1979-ben született Marosvásárhelyen. A Bárka folyóirat főszerkesztő-helyettese és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. Gimnáziumi tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, a kolozsvári egyetem magyar–angol szakán diplomázott, ugyanott doktorált.
Kötetei:
Itten ma donna választ, versek (két kiadásban: 2002, 2005), Az itt az ottal, versek (2011, 2012), Irodalom és közönsége a XVIII. században. Verestói György munkássága, doktori disszertáció (2013), Parancsolatok, versek (két kiadásban, 2018), Magaddá rendeződni, versek (2020).
Békéscsabán él.

Fehéregyháza

                          „Senki, lovak dobognak.”
                          Bereményi Géza: Petőfi halála

Miféle zajt hallok,
milyen év nyara ez,
mintha csak azt szólná,
a magyar odalesz,

osztrák is, muszka is
rohanva ránk támad,
kardokat zsákmányol,
zászlókat, dárdákat.

Szabadságvágy vezet
bennünket, nem érdek,
sokszoros túlerő,
ágyú is temérdek,

ha veszve a csata,
a szívünk vele nem,
lópatkó dobogja:
szabadság, szerelem.

Így élni, így halni,
sohasem változni.
Mért kéne egyikért
másikat áldozni?

Azt mondják, jól tudom,
eszmények, mi mások?
Zihálok, nyomomban
ügetnek dzsidások.

Levél Erdélyből Orlai Petrics Somának

Édes Somám, hát jól sejted, ha baj van,
Neked írok. Most épp elég a baj.
Bizonytalan a föld s az ég haragja,
a veszteségünk csak, mi biztosabb.
Megpróbáltam leírni Júliának,
hogy merre járunk, és hogy Bem szeret,
fiának hív – kérdik, mért hív fiának –,
én meg beszélek, míg beszélhetek.
De nem tudom, hogy mit mondok utolszor,
és nem tudhatja ő sem, mennyi kín
nem tudni róla, róluk szinte semmit.
Ily csenden ágyúdörgés sem segít.

Atyámfia és régi jó barátom,
sajnálatodra vágyik most a hős.
Csak a napokban jártunk száz határon,
de úgy látom, itt érhet még az ősz.
Hogy így vagy úgy, azt nem tudom, de azt jól:
férfiembernek nem illő a könny,
segíts tehát hírrel vagy piktúrával
átszaggatni e kényszer-szült közönyt.
Dobog, dobog, az idő egyre gyorsul,
emlékképekként tűnik egyre fel.
Ne hagyd barátod kétségek közt, zordul,
írj, s ha ő nem, a híre majd felel.